Vannak emberek akik valahogy mindig, minden helyzetben, mindenkinél okosabbnak gondolják magukat. A nagyobb probléma, hogy ezt az önmagukkal kapcsolatos hipotézisüket nem is titkolják, és folyamatos késztetést éreznek arra, hogy megmondják a tuti frankót, vagy feltegyék "iránymutató" kérdéseiket.

Összegyűjtöttem most a kedvenceimet egy csokorba az elmúlt néhány évből, próbáltam figyelni a kronológiára, mert így még érdekesebb, továbbá elég fontos tudni a jól érthetőség szempontjából, hogy itt ugyanattól a néhány embertől hangzanak el az okosságok.

"Meddig akarsz még várni, neked senki nem elég jó?" (várok valamire? én eddig naívan azt hittem, élvezem az életem)

"Neked miért nincsenek műkörmeid?" (ne kérdezz, hidd el jobb ha nem tudod...)

"Mióta is vagytok már együtt? Nem gondoljátok hogy itt lenne az ideje a következő lépésnek?" (húha, ezek szerint ez egy taktikai játék ahol előre meghatározott sorrendek vannak?)

"Kicsit hirtelen jött ez az összeköltözés, nem?"

"Külföldre költözni együtt? Hát szinte alig ismeritek még egymást!"

"Ha már így alakult nem kellene össze házasodni?"

"Jajj, szedjétek már össze magatokat, nem gondoljátok, hogy kellene már egy gyerek?" (de, gondoljuk, és majd lesz is, pontosan egy, és pontosan akkor amikor itt lesz az ideje, SZERINTÜNK)

"Miért kell ilyen gyorsan az esküvő, terhes vagy?" (aki esetleg annyira nincs képben, itt azért mellékesen megjegyezném, ebben az időpontban már 4 éve tart a kapcsolatunk, ebből 2 éve együtt élünk)

"És hogy sikerült a nászéjszaka?"  (Igen, ez teljesen komoly!)

"Mikor lesz már baba? Még mindig nem vagy terhes?"

"Micsoda? Hogy hogy ugyanaz maradt a neved?" (skandallum!)

"Egy gyereket? Ugyan... már így is le vagytok maradva, muszáj lesz minimum kettő." (nem tudtam, hogy ez egy verseny, de most hogy mondod tök jó, úgyis imádok kilógni a sorból)

És így tovább, és így tovább, míg világ a világ meg egy nap.

A végére pedig személyes kis megjegyzésem, vihetitek, használhatjátok ha szükségét érzitek, de előre szólok, nem nagyon szoktak örülni neki.

"Ha kíváncsi leszek a vélmenyedre azt onnan fogod tudni, hogy megkérdezem!" (by atinam)

Isteni tavaszunk van, a terasz melletti nagy hársfa már új leveleket bont. Sokat járunk a szabadba bringázni, sétálni, lézengeni. Ipari mennyiségben pusztítom a friss idénygyümölcsöket, zöldségeket, nem tudok betelni velük. M. ezen a téren még erősen fejlesztésre szorul.... A házasság gondoltát szokjuk. Egyelőre inkább fura, de jó, csak még mindig napi szinten csodálkozom rá, hogy férj és feleség lettünk. (M. azt mondja család amit mi választottunk magunknak, azt hiszem ez a legszebb dolog amit valaha hallottam erről.)