Isteni idő van, a 20 fokos nyár mintha csak rendelésre készült volna. (Az én rendelésemre, hehe!) A nappaliban nyitva a terasz ajtó, hallani a kertből a madarakat, idebent a rádióban valami jó zene szól éppen. M. a kanapén hozzám dőlve olvas, én pedig azon kapom magam, hogy ez most éppen egy tökéletes pillanat. Egy olyan kocka ami bevésődik, a kellemes emlékek dobozába kerül és bármikor előveszem majd láthatom, hogy minden a helyén van, ott és akkor nem változtatnék semmin. Azt hiszem ezt az érzést hívjuk boldogságnak.