Tudtok valakit akivel szívesen cserélnétek el az életeteket? Úgy értem valódi hús vér személyt akit tényleg ismertek, akinek beleláttok a hétköznapjaiba, a küzdelmeibe, az önmagával vívott csatáiba is?

Én egyetlen ilyet sem ismerek.

Soha nem voltam irigy senkire, és ez nem azért van mert én olyan nagyon fejlett személyiség, vagy rettenetesen bölcs vagyok (muhaha!). Szimplán abból fakad az egész, hogy gyerekkorom óta szeretem megfigyelni és alapos elemzésnek alávetni az embereket. A személyiségüket, kommunikációjukat, reakcióikat, gondolataikat önmagukról, a világról, és a benne betöltött szerepükről, és hogy mindez hogyan alakítja az életük folyását.

Mindenki cipel terheket, és mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb, sokunknak vannak démonai, és bizony vannak akik annyira naivak, vagy akár ostobák, hogy még azt sem ismerik fel mennyire csak a felszínt kaparászva próbálnak általuk mélységnek vélt szintekig eljutni.

Jobban belegondolva ez valódi tragédia egyébként!

Senkit,de tényleg egyetlen lelket sem ismerek akinek ha nagyító alá veszem az életét azt mondanám, hogy hú, na ez igen, ezt kitenném a kirakatba.

De. barátnőm éppen válik. Hja... eddig tartott, megesik.

És az van, hogy bár mindig is nagyon szerettem, de amióta ismerem most először csodálom őt. Ő lett a jelenlegi első számú hősöm, mert volt ereje, bátorsága azt mondani, hogy elég volt, és kiszállt.

Tudnék e vajon ilyen lenni ha úgy hozza a szükség? Elég erős e bennem a harcos, hogy kivonja a kardját ha kell?

Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is.
Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád.
A biztos megöl, de túléled.
A kétely éltet, de belehalsz.
Az igazit elhagyjuk a többiért
A többit az igazi miatt.
A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet.
Hibái miatt nem kell vagy nem kell s ezért hibás ?
Ha gyűlöljük, jósága is sért.
Aki szelídít, korcsosít is.
A legfájóbb kín örömet színlelni.
Sebzett szív csak sebezhet.
Eszünk vádolható. A szív törvény feletti.
Szívünk lebeszélhető. Rá sosem.
A vágy lehet ál. A csömör valódi.
Testet lehet venni. Lelket csak eladni.
A férfi addig él, míg kíván. A nő, amíg kívánják.

/Márai Sándor/