Előre bocsátom nem őrültem meg, legalábbis azt hiszem, bár tudom, minden őrült ezt mondja....

Komoly tudományos elmélet van arról, hogy létezhetnek párhuzamos idősíkok. Nem tudom pontosan idézni de az elmélet lényege valami olyasmi, hogy amikor az életünk igazán komoly fordulóponthoz ér akkor nyitjuk magunknak a parallel vonalat, és onnatól kezdve egyik illetve másik verzióban is létezünk, mintegy alternatív valóságként. Ez egy emberi élet során többször is megtörténhet így simán elképzelhető, hogy nem is kettő, hanem akár három, négy..., sok szál fut egymás mellett. 

Ugye mindenkinek ismerős a "mi lett volna ha" feltevés?

Na most pont ez az ami szerintem totál felesleges, mert egyrészt soha nem fogjuk megtudni, másrészt szentül hiszem, hogy ha csak egyetlen döntést másként hozunk meg, csak egyetlen lépést más irányba teszünk az mozgatja magával az egész utána következő mindenséget, és nagyon valószínű, hogy totál nem csak annyi múlott volna rajta, hogy akkor most odaég a kaja a sütőben vagy sem. Harmadrészt meg az is lehet, hogy nagyon is tudjuk.

Ha visszamegyek az életem ezen pontjaira mindenhol nagyon élesen, valóságosan érzem a törést, megnyílik a másik valóság kapuja és legyen utána bárhogy, soha nem tudom már elengedni a pillanatot. Olykor pedig félelmetesen valóságos fájdalommal hasít belém a felismerés, hogy a történet mindkét verziója tovább él, tovább folyik bennem. Vannak érzések, hangulatok, sőt valóságos személyek is akik mintha csak valami elvarázsolt körfogásban élnénk újra és újra vissztaérnek. Van ami soha nem múlik el, véletlenek pedig nem léteznek.

Mondjátok, hogy értitek miről beszélek!