Valami furcsa változás van folyamatban, olyan mintha letisztulnának a dolgok, mintha egyszerre egy csomó szemetet sikerült volna kidobni és a helyét nem veszi át semmi, hanem marad a tágas, levegős tér, és ez jó. Persze az is lehet, hogy ez csak a tél illúziója. A biztonságos hideg napoké amikor már ugyan egyre hosszabb a világosság ideje, de messze még a perzselő napsütés gyilkos tüze.

Elkezdtem egy online német tanfolyamot, számomra is meglepő de élvezem. Tetszik, hogy kihívások elé állít, dolgoztaja az agyam és egy újfajta rendszert is ad a hétköznapoknak. Valamennyi alap nyilván van, azért ragadt rám más is a koszon kívül már ennyi idő alatt, de most éreztem úgy, hogy eljött az ideje kicsit komplexebb, professzionálisabb szintű tudássá mélyíteni az eddig megszerzett tudást. A vicc az, hogy semmi különösebb célom nincs vele. Nem lebeg a szemem előtt valami álommunka ígérete amihez már csak ennyi hiányzik, egyszerűen magamért csinálom, mert jó érzéssel tölt el és kész.

Most már több mint 3 éve élek itt, és azt hiszem nálam valahol most jött el a vízválasztó. Elkezdtek idegenné válni a Magyarországon hátrahagyott dolgok, és igen, ha teljesen őszinte akarok lenni az ott hagyott emberek többsége is. Éppen a napokban gondoltam rá, hogy ki fogom próbálni, hogy nem keresek senkit semmilyen formában és meglátjuk mi lesz. Nem vágom el a kontaktolási lehetőséget senkitől, egyszerűen csak annyi, hogy én nem kezdeményezek. Egyébként arra tippelek, hogy a legtöbben lemorzsolódnak majd. Aztán lehet, hogy tévedek, bár ilyesmiben ritkán szoktam.