Kezdjük az őszt egy kis statisztikán való merengéssel. 

A blog látogatottsága nagyjából stabil, kb. ugyanazokat a számokat látom kisebb-nagyobb eltéréssel szinte mindig amikor az ellenőrző felületet csekkolom. De vannak napok amikor irreálisan megemelkedik, konkrétan akár a tízszeresére nő a megszokotthoz képest. Néha elmélázok az adatok fölött, de soha nem sikerült még rájönnöm mi okozza a látványos ugrást. Na jó, bevallom emiatt azért tudok aludni éjszakánként.

Az őszi, téli szezon a kedvencem az évben. Ilyenkor azt hiszem nyugodtabb is vagyok, kiegyensúlyozottab, és kevésbé érzem fenyegetőnek a veszélyt, hogy beüssön valami nem várt katasztrófa. Hja, ettől persze még megtörténhet, csak ha az eddigi életvonalamról állítok statisztikát akkor azt látom, hogy ez inkább a jó dolgok  időszaka.

Ha lehetne választani mostanában szeretnék teherbe esni. Persze akkor a vége meg pont nyárra esik, ami állítólag legalább ezerszer rosszabb, de hát nem igazán van/lesz összehasonlítási alapom, meg egyébként is úgy gondolom, hogy az utolsó néhány hét már így is, meg úgy is meglehetősen nyűgös mindenkinek. 

Azért felmerült bennem néhányszor, hogy mi van, ha ez soha nem következik be? Azt hiszem ha így lenne, akkor el kell fogadni, hogy az a válasz a kérdésre és nekem más az utam. 

Nem hiszek a véletlenekben, igaz, abban sem, hogy valahol minden előre le van írva aztán csak úgy lehet sehogy másként. Érdekes, hogy visszanézve mindig annyira egyértelműen látszik, hogy mennyire egy felé tartanak a szálak, és milyen bámulatos magától értetődőséggel mutat minden történés egy bizonyos végkifejlet irányába. De milyen ravaszul van kitalálva, hogy amikor még benne vagyunk akkor egyáltalán ne érzékeljünk ebből semmit. 

Hellő ősz, szeretlek, szeress te is!