Sokszor előfordult már, és mindannyiszor rettentő viccesnek találtam, amikor olyan emberek akik kevéssé, vagy egyáltalán nem ismernek, megpróbálják kitalálni, hogy mire gondolok. Hamar lelövöm a poént, elárulom, nem szokott nekik sikerülni, nagyon nem! Ennél kevésbé mulattat, sőt, leginkább…

Ott állt De., nekünk háttal, kezében a csokor ("A" csokor!!!!), lendít, és dob, aztán a következő pillanatban már én állok ugyanazzal a csokorral, mindenki mosolyog, meg gratulál, az érzés fura, furán jó. Átölelelem a barátnőmet, tiszta szívből, szeretettel, és csak suttogva…