Sokszor előfordult már, és mindannyiszor rettentő viccesnek találtam, amikor olyan emberek akik kevéssé, vagy egyáltalán nem ismernek, megpróbálják kitalálni, hogy mire gondolok. Hamar lelövöm a poént, elárulom, nem szokott nekik sikerülni, nagyon nem!

Ennél kevésbé mulattat, sőt, leginkább bosszant, amikor valaki aki elvileg ismer, kijelent, hova tovább, kinyilatkoztat dolgokat a nevemben, teljesen tényszerűen, legalább olyan bombabiztos bizonyossággal mintha az infó első kézből (értsd: tőlem) származna.

Biztos, hogy több ilyen esetet is fel tudnék idézni, de nem teszem, mert csak felmérgelem vele magam. Viszont az utóbbi egy hétben három olyan is történt, amik kiverték a bizosítékot.

1. Anyám

"Ez azért van, mert honvágyad van!"

WTF???!

NO! Nincs hovágyam, nem is volt. Igen, vannak személyek akik hiányoznak, és vannak bizonyos ételek is. (Jelenleg nagy összeget is hajlandó lennék áldozni egy igazi, frissen sült, ropogós, jó alaposan megsózótt, tejfölben és sajtban fuldokló lángosért.) Azt viszont nem gondolom, hogy ez lenne a honvágy. Látok olyanokat akiknek van, és határozottan állíthatom, az nem ilyen.

2. M.

Egyszerűen leteszi elém a kihangosított telefont, az illető (akivel egyébként egyáltalán nem állt szándékomban cseverészni) pedig már a vonalban van. És nem, és nem, és nem, az Istennek sem akarja megérteni, hogy miért kapok ettől dührohamot, és miért vágom a fejéhez még másnap is, hogy mégis mi a frászkarikát képzel???

3. szintén M., említett telefonbeszélgetés alatt

"A. már teljesen megszokta az együtt élést."

Nem mintha a legelején kívül egyetlen egyszer is beszéltünk volna erről....,  Igen, A. szeret együtt élni, de hogy megszokta e...., ez teljesen más kérdés. Mert A. kb. majdnem ugyanannyi dolgot fel tudna sorolni amit nem szeret az együtt élésben, mint amit igen.

Ja, igen, tudom, a nagy rózsaszínfelhő pártiak most felszisszenek, és csóválják is szaporán a fejüket, hogy ejnye, hát micsoda dolog ez? De legyünk őszinték! Aki próbálta valaha az egyedül létet, számára minden tekintetben ideális körülmények között, annak mindamellett, hogy szeret hazamenni egy adott személyhez, szereti, hogy reggel kávét csinálnak neki, meg szereti a sok kis izét, ami együtt jár vele, nem fordul meg mégis a fejében alkalmanként, hogy basszus, egyedül azért egy csomó dolog mennyivel egyszerűbb és kényelmesebb volt? Hm?