Megvan az az érzés amikor vársz valamire, nem tudod mi az, azt sem tudod, hogy rossz lesz vagy jó, de mégis ott van benned a várakozás, és majd amikor történik a dolog akkor érkezik a felismerés, hogy ez az?

Olyan mintha közben állna az idő, vagyis inkább egy egészen furcsa módon csak a te saját időd, mintha mondjuk egy üvegbúra alól néznéd. Ott bent minden mozdulatlan, de az üvegen át látod ahogy körülötted észveszejtő sebességgel száguld minden.

M.nek kell egy műtét, szájsebészet, de ez már a komolyabb fajta. Volt 2 éve egy beavatkozás amit a jelek szerint nem csináltak meg rendesen és emiatt kell majd most ez. Kicsit aggódom, ő természetesen parázik, igyekszik nem mutatni de látom rajta, meg beszél is a témáról viszonylag sokat és tudom, hogy így próbálja feldolgozni a hírt. 

Olvasok blogokat, van több is amit évek óta, volt köztük egy amit nem tudom miért mert sehol nem éreztem a közös metszéspontot, és mégis szerettem időnként elővenni, visszalapozni és átrágni magam az újabb bejegyzéseken. Furcsa volt, hogy egy ideje már nem frissül mert elég szorgalmas író a blogger, legalábbis régebben. És akkor teljesen máshonnan megtudtam, hogy meghalt. Nem ismertük egymást, soha nem kontaktáltunk semmilyen módon mégis letaglózott a hír. Valaki akinek beleláttam az életének abba a szeletébe amit láttatni kívánt .... Legyen neki könnyű az út!