Sokáig, egészen pontosan ma reggelig azt hittem/gondoltam, hogy úgy működik ez a dolog, hogy egyszer csak van egy pont amikor nem megy tovább.
De ma jött egy érzés, hogy olyan soha nincs. Mert éppen ez a legkegyetlenebb rész az egészben, hogy csak úgy magától soha nem lesz vége. Bármennyire is fáj,…
Volt olyan amikor kétségek voltak bennem azzal kapcsolatban, hogy az élet amit élek jó nekem? Igen, volt.
Kellenek néha óriási sallerek, hogy észbe kapj. Mondjuk "vicces", hogy éppen mostanában fedeztem fel egy csomó szépséget, kezdtem megszeretni Németországot.
Átköltöztünk az új lakásba végre. Ja, tudom, nem írtam erről korábban semmit, mégpedig azért, mert annyira összetett volt a dolog, rengeteg tényezőnek kellett egyszerre, egy időben pontosan klappolni, és hát bevallom, én már nem is igazán bíztam benne, hogy megvalósul.