Volt olyan amikor kétségek voltak bennem azzal kapcsolatban, hogy az élet amit élek jó nekem? Igen, volt.

Kellenek néha óriási sallerek, hogy észbe kapj. Mondjuk "vicces", hogy éppen mostanában fedeztem fel egy csomó szépséget, kezdtem megszeretni Németországot.

14 éves korom óta nem éltem a családommal. Először kollégium, amit imádtam, majd szinte rögtön utána saját bérlésű lakás. Vállaltam munkát, igazán még az sem érdekelt akkor hogy mit, csak fizessenek érte annyit, hogy a saját helyemet és magamat fenn tudjam tartani belőle.

Úgy érzem megfulladok itt.

Tudom! Tudom, hogy hálásnak kell lennem azért, hogy egyáltalán van hová mennem, tető van a fejem fölött, stb. És vagyok is, tényleg. De ez a hely, ez a helyzet akkor is megöl.

Hiányzik M., hiányzik az életünk, hiányzik a város, hiányzik az otthonunk.