Átköltöztünk az új lakásba végre. Ja, tudom, nem írtam erről korábban semmit, mégpedig azért, mert annyira összetett volt a dolog, rengeteg tényezőnek kellett egyszerre, egy időben pontosan klappolni, és hát bevallom, én már nem is igazán bíztam benne, hogy megvalósul.

Borzasztó kemény menet ám ebben az országban normális lakást bérelni. Nagyon sokan vannak akik keresnek, ennél jóval kevesebben akik kiadnak, így aztán elég egyértelmű, hogy melyik oldal engedheti meg magának a válogatás luxusát. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármit amit az orrod alá dugnak el kell fogadni, mi sem tettük. Nem igazán akartuk lejjebb adni az igényeinket, így aztán még inkább nehezített pályán mozogtunk. De végre megvan!

Szinte hihetetlen, de kb. pont olyan mint amit szerettünk volna. Plusz bónusz, hogy minden vadonatúj benne, és abszolút a mi ízlésünk szerint berendezve, merthogy a bútorokat mi választottuk. És végre van erkélyünk, ráadásul egy szép, fákkal teli zárt kertre néz, csodás. Egészen hihetetlenül megnyugtató kiülni a napsütésben egy bögre kávéval, és csak bámulni a zöldet.

Nagyon-nagyon hosszú idő óta először fordul elő velem, hogy látom a Karácsonyt a lakásban. Függetlenül attól, hogy konkrétan azon a napon éppen itt leszünk e, vagy máshol, magát az ünnepet érzem. Egy filmben láttam egyszer, mikor az ingatlanos csajt megkérdezte az egyik ügyfele, honnan a csudából fogja tudni amikor megtalálja az otthonát, hogy ez lesz az? A nő ránézett és azt mondta, amikor belépsz, és látod a nappaliban a Karácsonyt, na, akkor otthon vagy.