Annyira hideg van, hogy még levegőt venni is fáj, de valamiért szeretem ezt. Na nem az ónos esőt..., meg azt a "szép" kis esést is kihagytam volna. (megcsúsztam a jégen, és elvágódtam - szó szerint, már több mint egy hete, a lábaimon még mindig látszanak a kékes foltok.... ehhhh.... morog...)

A Karácsony jó volt együtt, nagyjából ez volt benne a legjobb, az együtt, és a szilveszterről is kb. ennyit tudnék elmondani. (amúgy a szilvesztert nem is szeretem)

Elég sok dolog történt mostanában.

Karácsony előtt pár nappal szerintem közel jártunk ahhoz, hogy szakítsunk egymással. Valahogy csak gyűltek és gyűltek a dolgok, mindkét oldalon, és olyan nehéz lett minden, és zavaros, és nem beszéltük meg. (MIÉRT???? miért nem beszéltük meg???? fogalmam sincs.... hülyék vagyunk, én legalábbis biztosan). Amikor elszakadt a cérna elég nagyok voltak a pofonok,  mondott olyat ami fájt (nagyon), és én is mondtam neki hasonlókat. Egyszer csak ránéztem és nem értettem, hogy lehet az, hogy itt tartunk, hogy távolodhattunk el ennyire, de azt tudtam, hogy nem akarom elengedni.

Aztán jött a születésnapja.

Mikor éjfélkor boldog születésnapot kívántam neki megkérdezte: "Tudod ki akart még személyesen felköszönteni?" (a gyomrom görcsbe rándul, valahogy tudom, igen, tudom, de azért rákérdezek, és kimondja). "E." "Ide akart jönni????" "Igen" "És mégis hogy történt volna ez, vele töltötted volna  a napot, a születésnapodat????" "Nem, az estét töltöttem volna vele." (zuhanok....., a torkomban gombóc, a szemem homályos a könnyektől... NEM FOGOK SÍRNI!!!! NEM!!!!! NEM!!!! NEM!!!!!)

Vannak más nők, és ő valamiért szeret velük kontaktot tartani. Nem értem a miértet, néha zavar is, de igazából tudom, hogy semmi jelentősége egyiküknek sem.

E. viszont más, ő teret hódít magának, és időt. Amióta először megláttam tudom, hogy fájdalmat fog okozni, hogy többet fog számítani M.-nek annál, mint ami még belül van a határaimon.

Ja, tudom, lassan egy év telt el az első találkozásunk óta, már nem vagyok képes az újdonság erejével hatni. Azt mondja szeret engem, de kell neki a más. Én meg valahogy azt érzem, hogy ezzel a nővel veszélyes vizekre evezünk, és néha félek, hogy túlságosan nagy ára lesz a kirándulásnak.