Amióta ide költöztünk mindenki akivel beszélek állandóan azt kérdezi, hogy hogy vagyok, milyen itt az élet, milyen az ország, az emberek, stb.?

Már több mint egy hónap telt el, (hihetetlen egyébként, tényleg olyan, mintha csak tegnap lett volna, hogy hajnalok-hajnalán beültünk a kocsiba, és búcsúcsókot dobtunk Szegednek).

Ez kívűlről nézve egy nagy kalandnak tűnhet, és hát ami azt illeti, tényleg az. :-) Bár számomra nem a helyváltoztatás kapcsán, sokkal inkább amiatt, hogy együtt csináljuk, együtt építünk (elvileg) valamit.

Az első amire rácsodálkoztam, hogy nagyon sok dolog mennyivel olcsóbb mint otthon, miközben a fizetések meg finoman szólva is igencsak túlszárnyalják a hazai átlagot.... Furcsa volt eleinte, hogy (ebben a városban legalábbis) nincsenek zebrák, egyszerűen két párhuzamosan felfestett vonal jelzi a gyalogos átkelő helyet, és iiiiiiigen, az autósok lassítanak amikor egy ilyen közelébe érnek. A kerékpáros út egész egyszerűen más színű mint a járda, és iiiiigen, itt is vannak szép számmal, akiknek így is meghaladja a képességeit, hogy felmérjék, hogy éppen melyik lenne az az oldal ahol nekik kellene közlekedni.

Mi jelenleg a török negyedben lakunk, gyakran látok török nőket többedmagukkal, gyerekekkel, férfiak társaságában, de egyedül nagyon ritkán. Az számomra kicsit vissza tetsző, hogy a kisfiúkat teljesen abban a hitben nevelik, hogy értük kel fel a nap, miközben a kislányok kicsit háttérbe vannak szorítva. Tudom, ez az ő kultúrájuk része, nem is állna szándékomban beleavatkozni, még csak véletlenül sem, csak hát a "nyugatibb vérem" mégiscsak kiütközik, na.... Én úgy gondolom, hogy nincs azzal probléma ha egy nő bizonyos szempontból alárendelődik egy férfinak, abban az estben, ha ezt szabad elhatározásból, saját döntése okán teszi, egy általa választott, szeretett férfival szövetségben. (Ja, igen, azt is tudom, hogy sokan meg úgy gondolják, hogy ez lenne a teljesen normális. Nagy szerencse, hogy nem vagyunk egyformák, milyen unalmas lenne a világ.)

Van itt tőlünk nem messze egy török bolt, hát az valami csoda!

Hihetetlen mennyiségű, és rendkívül széles kínálati palettán mozgó gyümölcs, zöldség, sajt, annyi féle olajbogyó, hogy meg sem tudtam számolni. (imádom az olajbogyót, csak mondom...), kávék, teák gyönyörű csomagolásban, elképesztő mennyiségű édesség, csak olyasmi amit sehol máshol nem láttam eddig.

Nekem nagyon tetszik, ami mostanában sokaknak éppen nem annyira, hogy nagyon cosmopolita a hely.

Ma tanúja voltam egy számomra gyönyörű jelenetnek: az egyik üzlet előtt egy idősebb zsidó úr, és egy fitalabb ázsiai pasi beszélgettek. Egy muzulmán kendőt viselő nő érkezett, és tanácstalanul megtorpant a bejárat előtt, ahol is az ajtón egy német nyelvű felírat virít. (feltételezem nem tudott a hölgy németül...) A két férfi ránézett, a fiatalabb közelebb lépett hozzá, és angolul megkérdezte, hogy segíthet e neki valamiben, a nő arcán megkönnyebbült mosoly, én meg közben tovább sétáltam, a szívemben melegséggel, nekem ez Németország.