Hivatalosan a tavasz első napja, és most még Húsvét is ide esik (Igen, tudom, hogy miből számoljuk, de akkor sem értem soha, hogy lehet ekkora eltérés egyik évről a másikra...., nem mintha nagyon fontos lenne...) Itt péntek már ünnep, jupííííí!

Az van, hogy múlt hét óta van munkám!

Nem kell nagy történetre gondolni, heti néhány óra, iroda takarítás. Nem egy kaland ami azt illeti, de az érzés, hogy újra van saját fizetésem kellemesen bizsergető. Meg hát egy új keretet is ad az időbeosztásomnak, meg történnek is dolgok, találkozom új emberekkel, érnek új ingerek, nem csak jók persze, de összességében akkor is pozitív a változás.

Mostanában sokat gondolok Magyarországra, az ottani dolgainkra, a barátimra, a családomra. Érdekes, hogy a Karácsony egyáltalán nem hozta ezt magával, most a tavasz viszont igen. Azt hiszem, ez olyan honvágy féleség, bár nem tudom pontosan meghatározni. Meg hát igazából maga a hely nem hiányzik, inkább csak érzések jönnek elő.

A jövőnket itt tervezzük, ezt megbeszéltük, meglehetősen egyértelmű is, hogy ez az ésszerűbb megoldás. Szoktam azon gondolkodni, hogy ha majd lesz gyerekünk ( ha lesz....) akkor mindenképpen szeretném, hogy mindkét kultúrát ismerje, és otthonosan mozogjon bennük. Ez egyébként állítólag nem könnyű, de valahogy úgy képzelem, hogy egy gyerek azt veszi természetesnek ami körülveszi, és ami biztonságot ad számára. Haha! Persze, szinte már hallom, könnyű így okosnak lenni, aztán majd meglátjuk mi marad a nagy elgondolásból ha élesre fordul a helyzet.

Mindegy is, ne szaladjunk ennyire előre!

M.-el mostanában jól vagyunk, az utóbbi időben mintha mindketten lenyugodtunk volna kicsit, szinte egyáltalán nincsenek veszekedések, a viták generálta feszültség is könnyebben oldódik. Néha vannak hülye gondolataim, de igyekszem nem rázúdítani ezeket, amíg nem érzem feltétlenül szükségét. Látom, hogy könnyebb így, hogy nem sokkolom. Közben persze meg mélyen valahol bennem ott a hang, vigyázz, emlékezz, légy óvatos! Tudom, az eszemmel tudom, hogy hagynom kell a múltat múlttá válni, és szerintem fejlődök egyébként, mert már nem tépem fel szándékosan a sebeket. Próbálok figyelni a jelekre, és próbálom nem hagyni, hogy legyőzzön a sötétség. Sokszor nehéz, talán csak az értheti mekkora munka ez, akinek vannak hasonló démonai.

Na de most, napsütés, madárcsicsergés, tavasz! :-)  Kellemes Húsvétot olvasók!