A hajam frissen mosva, a sminkem gyönyörű, és felöltöztem szuper-csinibe. M. hasonlóan, bár ő azért lehet kicsit hülyén mutatna vörös rúzzsal meg körmökkel. Bááááár...... :-D

Na jó, nem hiszem, hogy ezen múlt, illetve nem csak ezen, de évek óta először újra megvolt a Karácsony varázsa.

Finomakat ettünk, aztán összebújva nevetgéltünk meg beszélgettünk, gyönyörködtünk a fában, közben azt éreztem, hogy ez az, pontosan erre vágytam, és megvan, végre megvan! Olyan békés, nyugalmas érzés, amikor kicsit mintha melegebb lenne a szíved táján, és folyamatosan mosolyogni kell pedig nincs is rá különösebb okod.

Persze aztán elmúlik az ünnep és vele halványul az érzés is, főleg a hétköznapokkal, de az emlék megmarad. Remélem jó sokáig megmarad....

Ma pedig még havazott is!

Minden télen valami különös, szinte már gyermeki öröm számomra az első hó. Egészen korán elkezdem várni, és hol hamarabb, hol később, de eddig még mindig megérkezett. Valahogy könnyű, puha lesz ilyenkor a világ, és olyan nagy csönd van. Észrevettétek már? Mintha minden és mindenki lelassulna, lehalkulna. Mintha az egész mindenség lélegzetvisszafojtva csodálná a szikrázó pelyheket.

Szóval eddig ok, egy hosszú, küzdelmes év kellemes lezárása, az új pompás belépője.

Helló 2017, készen állok!