Szeretek egyedül lenni. Nem mindig, és nem minden hangulatban, de most éppen igen. Érdekes, hogy inkább ilyenkor, amikor kavarognak bennem a dolgok, amikor keresek - bár nem mindig tudom, hogy pontosan mi is lenne amit szeretnék megtalálni, amikor várok - ki tudja..., talán a csodára, egy újabbra és még újabbra. Ha rendben vagyok önmagammal, és a dolgaim is a helyükön vannak akkor jobban igénylem a társaságot, a történéseket, az áramlást, a pörgést. Hja, szokták mondani, hogy bennem valami fordítva van összerakva. Hát lehet, de akkor az fordítva is marad.

vasárnap

eső

egyedül

M.meg szokta kérdezni, mikor néhány napig nem találkozunk, hogy hiányzott-e? És persze, persze hiányzik, de nem azzal a belehalós-fájdalmas-üresség érzéses hiányzással, hanem a jó fajtával, ami ahhoz kell, hogy örülni tudjak neki amikor majd újra együtt leszünk.

Most A Pasi is így hiányzik. Milyen érdekes, hogy a két érzés, a két férfi nincs hatással egymásra bennem. Másként és másért szeretem őket, mint ahogy ők is máshogyan tükröznek vissza engem.

D. (a barátnőm) nem érti, elfogadja, de megérteni képtelen. Miért kell mindkettő, mikor külön-külön önmagukban is tökéletesek? Talán éppen ezért. Miért kellene választani? Miért az számít normálisnak amikor lemondunk, amikor alkalmazkodunk, amikor kompromisszumokat kötünk? Mert ezt várják el? Hol, kik, és miért? Mert ezt látjuk magunk körül nap mint nap? Mert ez a megszokott? Éééééés? És akkor mi van?

- "Nem fárasztó folyton kilógni, másnak lenni, szembe menni?" kérdezi.

- "Néha igen. DE(!) bár soha nem próbáltam, biztos vagyok benne, hogy örökké megfelelni vágyni és érezni, hogy valami hiányzik, valami nem az igazi, sokkal de sokkal fárasztóbb lehet." 

eső

Hamarosan itt a születésnapom.

Akkor már a régi cégemnél akarok dolgozni újra. Imádom, még most is. És nem, nem, nem és nem és nem akarok másik helyet!!!! Szerinte álmokat kergetek, ragaszkodom valamihez ami már egyszer megtörtént, és egyáltalán nem biztos, hogy újra lehet olyan, mint volt. (Őszintén szólva nem vagyok egészen biztos abban, hogy csak a munkáról beszélt....) Persze, más lesz, egészen biztos, hogy más lesz. A dolgok folyamatosan változnak, jól is van ez így. De a más is lehet jó, akár még jobb is.