Tegnap M. és én elmentünk megnézni a kérészeket, mert még soha nem voltunk és most eljött az ideje (vagy mi...). De valószínű, hogy inkább csütörtök este kellett volna, mert akkor még rajzottak (állítólag), tegnap viszont már egyet sem láttunk. Na jó, az, hogy egyet sem így nem teljesen helytálló, mert egy hevert a parton, így őt legalább közelről szemügyre vehettük.

Mostanában olyan sokat vagyunk együtt, és ez nem zavar, sőt, most már valahogy nem is félek tőle. (De, néha mégis, nem is én lennék ha nem így volna, de már nem annyira mint korábban.)

Ha van valamink azt elveszíthetjük, bármikor, és én nem akarom, hogy ennek vége legyen. Bár ő azt szokta mondani, hogy az igazi barátságok nem múlnak el. Valamelyik este megkérdeztem tőle, hogy szerinte mikor fog véget érni az az időszak amikor állandóan dugunk, mire ő rám nézett elkerekedett szemekkel és visszakérdezett: "Miért múlna el?" És tényleg, miért? Ehhhh..., túl sokat agyalok! Ha létezne tökéletes kapcsolat ez egészen közel állna ahhoz, hogy az legyen.

Azok akik egész életükben csak egyetlen partnerrel szexelnek honnan a frászból tudják, hogy amit csinálnak az jó nekik vagy sem? Valamilyen szinten lehet elképzelésük, de minden valamihez képest jó, vagy éppen rossz. A Milka csoki is finom, és a maga kategóriájában tényleg szuper, de azért egy belga trüffel az mégiscsak egy belga trüffel, ettől függetlenül viszont van, hogy Sportszeletet kívánok, vagy valamilyen marcipános csodát. És igen, megkóstoltam már a kakaós masszát is, nem kell mondanom, hogy katasztrófa, önmagában is, de a többihez képest meg pláne. Viszont aki csak azt ismeri az vajon tudja, hogy amit ő fogyaszt az silány vacak?

Minden egyes nyalástól elélvezés után eszembe jut, hogy ezt ő előtte nem szerettem, olyannyira nem, hogy gyakran előfordult, hogy meg is kértem az aktuális partneremet, hogy inkább hagyjuk ki, sőt, olyan is volt, hogy nem beszéltünk róla, viszont untam. A Pasival nem csináltuk, mert ő tudta, hogy nem vagyok oda érte, M. viszont olyan lelkes és olyan édes volt már az elején is, és imádja csinálni, így nem állítottam le. Emlékszem mikor az első ilyen orgazmusom után magamhoz öleltem és mondtam neki, hogy egészen odáig azt gondoltam, hogy én erre nem is vagyok képes, azt mondta, hogy ő azt hitte, hogy csak vele nem, majd kaján vigyor ült ki a képére ami sokáig ott is maradt.

Sokat fejlődtem azóta, már képes vagyok teljesen ellazulni és az első pillanattól az utolsóig élvezni ahogy csinálja. Ez egyébként nem nehéz, mert őrületesen jó érzés. :-)

Lassan, puhán kezdi, éppen csak hozzám érve, könnyű puszikat lehelve rám. Majd finoman belém nyal, a nyelve hegyével ingerli a csiklómat, fel - le, és körkörösen, egyre hosszabban és mélyebben, olyan érzés, mintha csókolózna a puncimmal.

Már nem gondolok közben semmire, csak élvezem amit csinál és hagyom, hogy teljesen elvarázsoljon, megszűnik minden és csak az érzés számít. Hihetetlen, hogy képes volt megtanítani erre...., imádom érte.