Kijelenti, igen, K I J E L E N T I (!!!!!!), hogy szerelmes vagyok.

Hát egy frászt! Nem vagyok, ha az lennék tudnám. Honnan? Tényleg, honnan? Fogalmam sincs, de biztosan tudnám. Az ilyesmit csak tudja az ember. (gondolom....)

Nem, nem vagyok. Azon a ponton állok, amikor tudnék az lenni, ha lépnék egyet abba az irányba. De nem lépek, egyedül egészen biztosan nem. Egyébként meg ezen az alapon ő is lehetne, és fura, de nem is igazán tiltakozott amikor mondtam ezt neki, annyit mondott, hogy igen, lehet, hogy igazam van.

Hétfő

Hétfőn lesz a nap amikor letisztázzuk ezt. Nagyon hosszú idő van addig, rengeteg gondolat és érzés születhet, majd halhat meg külön-külön, aztán ki tudja mi lesz ebből mire egyesítjük őket.

Ááááá, tv-t nézek, ritkán szoktam, mert zsibbasztja az agyam, de most éppen ezért jól esik. Holnap munka (éljen! éljen!), vasárnap pedig csomagolok, mert kedden megint elutazom. És a jövő héten talán kiderül végre, hogy mikor kapom vissza a birodalmamat. Várom már, nagyon! Ez legalább jó, szeretem. (ja, a munkámba tényleg szerelmes vagyok, de ezt már mondtam)