Munka miatt kellett egy napra Pestre utaznom, hosszú, sűrű, fárasztó nap volt. Hazafelé csak bambultam ki az ablakon, bele a sötétségbe, néha ránéztem egy-egy táblára, és a még hátralévő távolságból mindig gyorsan visszaszámoltam, hogy mennyi idő még. Sokat ültem, fájt már a hátam, és itthon akartam lenni. És egyszer csak, valahol Kecskemét után jött az érzés, "otthon akarok lenni vele". Nem akartam mást, csak átölelni végre, előző este óta nem láttam, aznap beszélni sem tudtunk, annyira nagyon igazi volt az érzés, szinte fájt, de mégis élveztem.

"Folyton csak az jár a fejemben, hogy ha mindenki hazudik, akkor a bizalom nemhogy alaptalan és értelmetlen, de nem is létezik. De a bizalom nem egy vita, hogy megnyerjük vagy elveszítsük. "

(Doktor House)

Néhány hete találkozott egy nővel, teljesen véletlenül. (már ha eltekintünk attól, hogy egyáltalán nincsenek véletlenek...)

Beszélt nekem róla aznap este, és már akkor tudtam, fogalmam sincs, hogy honnan, inkább csak éreztem, de semmi kétségem nem volt, meg akarja dugni. Aztán úgy alakult, hogy másnap én is találkoztam a nővel, érdekes, hogy teljesen olyan volt amilyennek elképzeltem.

Furcsa volt az az este, mert ők egy zavaros beszélgetésben összevesztek, illetve nem is tudom igazán, hogy mi volt az akkor, a szükségesnél sokkal teátrálisabb volt az egész, valahogy olyan furcsa, az a fajta, ami rossz érzéssel tölt el mindenkit aki jelen van ugyan, de mégsem részese, csupán szemlélője a történéseknek.

Pár nappal később este Da. üzletében találkoztunk M.-el, jó kedve volt, beszélgettünk a napról, mikor egyszer csak feldobta: "- Tudod ki volt itt ma? - Ki?  - E. - Óh, valóban? És haragszik még rád?" Itt furcsa mosoly jelent meg az arcán, amitől rögtön görcsbe is szorult a gyomrom, ismerem ezt a mosolyt, általában olyan dolgok velejárója ami fölött nincs "hatalmam". " - Nem, már egyáltalán nem haragszik, elég jól elbeszélgettünk, a végén még smároltunk is." Fordult egyet velem a világ, tudtam, hogy ez meg fog történni, csak valahogy a csókra nem számítottam. A csók nekem mindig több, az egy olyan dolog amit nem csinálunk bárkivel. (én legalábbis egészen biztosan nem) "- És dugni mikor fogtok?" Ránéztem és azt láttam, hogy nem érti. Nem, nem a kérdést, inkább a hangsúllyal, meg az arckifejezésemmel nem tudott mit kezdeni.

Kellett pár perc mire lenyugodtam, átgondoltam, és arra jutottam, hogy így is, úgy is megtörténik. (mindig megtörténik, MINDIG MEGTÖRTÉNIK, senki ne áltassa magát azzal, hogy az ő kapcsolatában ez nem így van/lesz). Egyetlen dolog van ami lényeges: ez csak szex. Semmi köze semmihez, nem azért van, mert valaki valamit rosszul csinál, vagy mert valami hiányzik, egyszerűen csak azért, mert a másik MÁS, az ösztöneinknek pedig nem érdemes hazudni.

Valamelyik este is beszéltünk erről, egy teljesen más történet kapcsán. Megkérdeztem, hogy akar e mást, és elmondta, hogy igen, ezt a nőt akarja, még mindig. Azt mondta, hogy ha nekem ez kicsit is probléma, akkor viszont hagyja a fenébe.

Hát, ez egy kicsit azért bonyolultabb ennél.

Nem akarom, hogy azt érezze, hogy miattam kell lemondania valamiről amit szeretne. És nem akarok olyan kapcsolatot, ahol veszteségek és megalkuvások tartják fenn a látszatboldogságot.

Fáj? Igen.

Zavar? Erre nem tudnék pontos választ adni, inkább azt mondanám, hogy nem örülök neki, de megbírkózom vele. Az sokkal jobban zavarna, ha elkezdene hazudozni.

Vannak, akik szerint ez nem szerelem, mert amikor szerelmesek vagyunk nem akarunk mást. (khhhmmmmm....., halkan jegyezném meg, hogy ezt M. is mondta nekem régebben, még nagyon az elején, amikor még "csak" barátok voltunk, óh igen, eszembe is jut ez elég sokszor, és nem tesz boldoggá). Ugyanakkor tudom, hogy az érzések változnak, a kapcsolatok fejlődnek, és minden hatással van mindenre.

Hja, rohadt nehéz ez, akárhogy is nézzük.