Álmodom egy karácsonyról, már nagyon-nagyon régóta, egy olyan igaziról, ami nekem igazi lenne. Elutazós, szerelmes, valódi fás, havas, sokat alvós, sokat szeretkezős, nagy nevetésekkel és összebújós beszélgetésekkel teli, nekem ilyen lenne.

Nem fontos az étel, bár nyilván nem baj, ha nem halunk éhen. De soha nem értettem, hogy miért ne lehetne karácsonykor mondjuk sajtos tésztát enni, ha éppen ahhoz van kedvem, mint ahogy rozéra sült kacsamellet, vagy szarvas carpacciot is eszünk teljesen sima hétköznapokon, ha úgy alakul, hogy éppen azt kívánjuk.

Az ajándékok...., na, az meg pláne teljesen felesleges felhajtás.

Ezt akartam, és akarom még mindig, nem adom fel a reményt, hogy lehet majd ilyen is egyszer.

Elmondtam M.-nek, meg is értette, azt hiszem, de eléggé meglepő módon reagált. Azt mondta, hogy szerinte így és így kellene csinálnunk, mert úgy illene. (ÚGY ILLENE) Mi van?????? Majdnem el sem hittem, hogy ez a mondat tényleg az ő száját hagyta el. Elég rossz kedvem is lett tőle. (nem, nem attól, hogy nem az lesz amit én akarok, hanem valahogy úgy az egésztől).

Múlt hét végén volt a nagyapám temetése, úgyhogy a hangulatom mostanában egyébként is ingatag.

Már nem álltunk közel egymáshoz, mégis megviselt, gyerekkoromban sokat voltunk együtt, szerettem vele lenni. Csendes, egyszerű ember volt, az a fajta aki megdolgozott mindenért amije volt, és örömét lelte a munkában. Ő és a nagymamám 63 évig voltak házasok. 63..... , nekem majdnem felfoghatatlan. Én már lecsúsztam erről, nem is tudom képes lennék e rá egyáltalán.

Aztán tegnap este, ebben a kicsit szomorkás, de már "gyógyulóban lévő" hangulatban ránéztem a fb üzenetimre, M. küldött egy pár képet amiket délután készített, az unokaöccsével van rajtuk, nagyon ritkán találkoznak, de mindig olyan szeretettel beszél a kisfiúról. Néztem a képeket, és akkor jött az érzés, szeretném nagyon sokszor ilyennek látni. Nem vehetem el tőle ezt karácsonykor, az én tökéletes álmom ráér, annyit vártam már rá, néhány év ide vagy oda nem számít. De ez a kissrác pikk-pakk megnő, és soha senki nem fogja tudni visszahozni azt az időt amit most tölthetnek együtt. Semmi nem fog hiányozni azokból a napokból ha őt boldognak láthatom.