A. jön pénteken. Már régen találkoztunk, és volt, hogy hiányzott is, eszembe jutott a haja. (miért pont a haja? a fene se tudja....,  valamiért ez marad meg bennem, a tapintása, az illata).

Szóval most idejön, és M. tegnap monda, hogy megkérdezte tőle, hogy nálunk aludhat e?

Nálunk... (NÁLUNK), fura. Mi nem élünk együtt. (miért nem? mostanában ezt is megkérdezték tőlem páran.... mert nem, nincsenek miértek, valahogy eddig fel sem merült).

Kedvelem A.-t, tényleg, de az ott alvás.... Vendégszoba, persze (legalábbis gondolom, hogy ő is így képzelte), csak valahogy akkor is.... áhhhhhh...... Másnap korán kelek, dolgoznom kell, nem, ezzel a részével nincs problémám (ok, de, a korán kelést UTÁLOM!!!!), de valahogy rossz érzés arra gondolni, hogy ők ott maradnak kettesben, és én leszek az aki elmegy. Gondoltam arra is, hogy nekik adom az egészet, a teljes éjszakát, furcsa érzés lenne tudni, hogy M. egy másik nővel van nélkülem, de lehet, hogy kevésbé fájdalmas mint a reggelt így végigcsinálni.

Jaj, mennyivel egyszerűbb a swinger klubos verzió!!!! Odamegy az ember, tudja mit akar, választ, megtörténik, és ennyi. Nincs folytatás, nincs utóélet, nem kell lelkeket pátyolgatni, tiszta ügy.

A szerelem egy rohadt bonyolult, és nagyon-nagyon nehéz terep! Mi a frászért nem mondja ezt el soha senki???