Ültem az irodámban, ügyködtem valamit nagy buzgón, beszűrődtek kintről a hangok. Hallottam, hogy valaki engem keres, és egy pillanatra átfutott rajtam az érzés, hogy "olyan mintha", de már léptem is tovább gondolatban, merthát ez ugye lehetetlen.

Aztán T. halkan kopogott a hátam mögött az egyébként nyitott ajtón, és szólt, hogy keresnek. Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy ki az, most is így tettem, ő egy vállvonással jelezte, hogy fogalma sincs, majd hozzátette, hogy egy jó pasi. :-)

Kiléptem, és azonnal megláttam, de még mindig nem voltam biztos abban, hogy ez most tényleg megtörténik. Nem is tudtam mondani semmit, csak odaléptem hozzá és átöleltem. Azonnal a karjába zár, úgy mint régen. A Pasi, teljes életnagyságban, ugyanaz az illat, ugyanaz a mosoly.

" - Gyere velem kávézni."

És ültünk, és ittuk az egyébként pocsék kávét (nem iszom ott többet, az biztos), és beszélgettünk úgy, mintha csak tegnap hagytuk volna abba. Jó volt látni, jó volt elmondani neki dolgokat, jó, hogy még most is pontosan ért. Sokat beszéltünk M.-ről és rólam, elmeséltem neki a vívódásaimat önmagammal, azt mondta legyek bátor, meg azt is, hogy örül, hogy boldognak lát.

Mikor elköszöntünk megcsókolt, egyáltalán nem barátian, én pedig tétovázás nélkül csókoltam vissza. Belefeledkeztünk egy pillanatra az érzésbe.

Elmondtam M.-nek, az egészet.

Nem azért, mert lelkiismeret furdalásom van, hanem amiatt, mert nem akarok hazudni neki. Megkérdeztem, hogy mit szólna hozzá, ha máskor is találkoznánk, azt mondta valószínű, hogy féltékeny lenne, de soha nem szabna nekem korlátokat.

És akkor itt most megint több kérdés felmerül.

- Lehetne e olyan viszonyt fenntartani, ami nem megy annyira mélyre mint korábban, olyasvalakivel, akivel szédítő - őrjítő- mámorító szeretői kapcsolatban voltunk?

- Hiányozna e a régi világunk? És ha igen, tudnánk e a helyén kezelni ezt?

- Ha nem is mutatná, ha el is titkolná, vajon mennyire bántaná ez M.-t?

- Biztos, hogy ez a jobbik megoldás? Vagy hazudnunk és titkolóznunk kellene? Ebben az estben egy csomó fájdalomtól megkímélnénk egymást (egy darabig), de pont az veszne el amitől talán értelme van ennek az egésznek, a bizalom.

Jaj, tényleg nincs erre valami tuti recept? Ha valaki tudja a frankót most jött el az ideje, hogy előrukkoljon vele.