Láttunk a minap egy filmet, Hogyan legyünk szinglik, vagy valami ilyesmi a címe. Ha eltekintünk a helyenként túlságosan közönségesre sikerült "poénoktól" , és a "taxiban örjöngve szülünk" kihagyhatatlan, és baromi unalmas klisétől, egészen jó, sőt, határozottan fogyasztható a történet.

Ami elindított bennem valamit az mégsem a konkrét sztori volt, hanem egyetlen mondat a plakátról:

"Ha a szingliség nem buli, valamit rosszul csinálsz!"

Éééééés ajvé, ez az amivel eddigi tapasztalataim alapján nem hogy 100, de kb. 1000%-ban egyetértek!

Ok, tény, én úgy próbáltam ezt az állapotot, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Sikeres voltam a munkámban, amit nem mellesleg imádtam, jól (nagyon jól) kerestem, egyedül tartottam fenn egy lakást, ami csak az enyém volt, nem kellett senkihez alkalmazkodnom semmiben. Arra és akkor költöttem a pénzem amire és amikor akartam, ha úgy tartotta kedvem elszórtam egyetlen nap alatt egy kisebb vagyont. (Igen, van különbség a 70,- és a 700,- Ft-os ásványvíz között. Nem, nem volt szükségem az x. hiperdögös harisnyára, vagy ruhára, vagy magas sarkúra, de akartam, és ez éppen elég indok.) Soha nem volt otthon semmi ehető, nem is hiányzott, mert ha megéheztem elmentem valahová, vagy rendeltem valamit. Tisztán emlékszem, hogy 2013-ban egyetlen egyszer sem főztem, és teljesen rendben is volt ez így. Pörgettem a pasikat a pakliban, szerettem az érzést, hogy szinte bárkit megkaphatok. A Pasi és Zs. voltak állandók, tudtak is egymásról, és egyiküket sem tette kifejezetten boldoggá a másik létezése.

Ennek a már már pofátlanul hedonista időszakomnak mégis önként vetettem véget, mégpedig azért, mert bettoppant az életembe M., aki egy kellemes kalandnak indult, majd hamar kiderült, hogy olyan jó nekünk együtt, hogy rendszert csináltunk belőle. A többit meg tudjátok.... :-)

Tehát, nálam a szerelem kiütötte a féktelen tombolást. Nem azért, mert ő ezt várta el, hanem mert bennem alakult ki az igény a változásra. De nagyon örülök, hogy volt ilyen szakaszom, életem egyik legboldogabb időszaka, és valóban az egyik legnagyobb buli amit valaha próbáltam.  (De mégegyszer hagsúlyozom, nincs összehasonlítási alapom, ha fájdalmas szakítás, vagy egyéb szörnyű veszteség vezet ide, akkor biztosan másként emlékeznék vissza rá.)