A Magyarországon töltött két hét olyan gyorsan elröppent, husssss, és már itthon is vagyunk újra. Mondjuk éppen elég is volt ennyi belőle, én már az utolsó 1-2 napban éreztem, hogy köszönöm, jó volt, de most már mennék.

A családi összejövetel pont úgy sikerült ahogy azt előre vártam. Tanulság: SOHA többet ebben az életben nem lesz ilyen, az hótziher!

Ha már a kajánál tartunk, vicces, hogy a több mint 14 nap, azaz, rám levetítve, kb. 30db étkezés közül az egyetlen, ami valóban maradandó élményt adott, egy "lepukkant" kis talpon állóban vásárolt túrós palacsinta volt, 150Ft-ért.... A kávém pedig eszméletlenül hiányzott végig. Nem hittem, hogy már ebben is sznob lettem, de hát úgy tűnik mégis. Még karácsonyra kaptam M.-től a hiper-szuper-csilli-villi gépet, amivel minden nap előállítom az isteni finom lattét, melyet a szervezetembe juttatok. (Nem olcsó, de elérhető bárki számára. Az meg elég gáz, hogy sok "kávéháznak" nevezett intézményben rosszabb minősőgű italt tesznek elém mint amit itthon fogyasztok, ráadásul horror áron.... Morog....)

A két találkozás amit nagyon vártam, De., és Sz.

Imádás!!!!

De. barátnőmmel lenni nekem olyasmi, mint amikor a telefont felrakom tölteni. Azonnal érzem, hogy a pozitív energiák átjárnak, teljesen ki tudok vele kapcsolni, elengedem magam, és olyan jó végre élőben beszélni. "Az igazi barát aki ismer, és mégis szeret." Pontosan ilyenek vagyunk mi egymásnak.

Drága kis csöpp Sz., már 2.5 éves, és annyira, de annyira okos. Nagyon sokat változott december óta, igazi nagylány, pedig még csak most született.

Oh..., hát..., a legnagyobb "poént" anyám szolgáltatta.

Gyerek téma

Egy időben roppant szeretett ezen lovagolni. Nagyon fiatal voltam, még tizenéves, amikor már elérkezettnek látta az időt, hogy meggyőzzön róla, hogy mindenképpen szülnöm kell, mégpedig minél hamarabb. Később, egy hosszabb kapcsolatom idején szentül hitte, hogy na most aztán nagymama lesz, nincs mese. Ki merem jelenteni, hogy őt határozottan megviselte amikor ennek vége lett. A Pasival folytatott viszony ideje alatt nem győzött sopánkodni, hogy jézusmaris, akkor most mi lesz velem, mert hát az mégiscsak nonszensz, hogy egyedül fogok megöregedni. Egyszerűen képtelen volt megérteni, elfogadni meg pláne, hogy nincs még itt az ideje, és nincs még megfelelő férfi sem.

Na, hát most elmondtam neki, hogy úgy tűnik M. lesz az, legalábbis én vele érzem életemben először a vágyat, hogy közös gyerekünk legyen.

És oppáré, mi történt? Azt várnád, hogy izgatott várakozás, de minimum valami kis öröm... Hát ez az ami nem volt. Helyette közölte, hogy nem is tudja, és azért ezt még gondoljuk át, mert hát nincs mit szépíteni, már a B oldal forog. (Fordítok, ha nem lenne kristály tiszta: Az anyám szerint öreg vagyok már egy babához! ) :-D

Nnnnna, hát az ilyen dolgok miatt is imádom, hogy másik országban élünk.