Lazulós, itthon pihenős vasárnap délután. Én olvasok, írok, M. meg közben elaludt itt mellettem. A lábamra kulcsolja az ujjait, érzem milyen meleg a tenyere. Jó így.

Ahogy az előbb végignéztem rajta sokadszorra jött az érzés, annyira jó pasi, imádom hogy ilyen. Szeretem a lapos hasát, a hosszú, izmos lábait, az arcélét, a szúrósan kék szemét. (Igen, most csukva, de attól még tudom, hogy milyen). Már azelőtt is ilyennek láttam, hogy beleszerettem, és tök jó, hogy nem "felejtettem el" ilyennek látni.

"Nincs elég fal ebben a városban, hogy kifügesszem az összes volt pasim képét. De egyet mondhatok: azért sokuk képe már eleve kin volt."

/Samantha Jones, Szex és New York/

Mi a frászért ír mostanában boldog boldogtalan könyvet?

De most komolyan!

Nézegetek új (számomra új) blogokat. Szinte mindegyiknél ott van, hogy ebből bizony jelenleg éppen könyv készül, és ez mennyire jó. Kinek? Mert a legtöbb szerintem maximum közepes lányregény lehetne, de lehet, hogy én vagyok valahol lemaradva egy körrel, és Magyarországon jelenleg ilyesmire van igény.

Mikor az első blogomat http://levelekrolunk.blog.hu/ befejeztem, engem is többen megkerestek azzal, hogy ezt ki kellene egészíteni kicsit, és csinálni kell (!) - igen, így , KELL - belőle egy könyvet.

Hát szerintem meg nem! Akit érdekelt olvasta, aki rám kíváncsi az most is olvas. Nem hiszem, hogy annyira nagy durranás lenne, hogy nyomtatásba kellene küldeni. Bár nem rossz, ez tény, de azért maradjunk a realitások talaján. Továbbá, soha nem kockáztatnám, értsd, nincs az a pénz amiért bevállalnám, hogy A Pasinak bármiféle kellemetlenséget okozzak azzal, hogy csak szikrányi esélyt is adok bárkinek, hogy kiderítse, kicsoda is ő pontosan. (Igen, voltak akiket ez érdekelt leginkább. Ehhh.... ) Persze tudom én, nagyon menő "az ismert ember szeretője voltam" téma, de részemről meghagyom másoknak ezt a játszóteret.