Képzeld el, hogy tudsz álmodni. Ne, ne mondd, hogy nem megy, hogy lehetetlen, te is tudod, hogy a lehetetlen nem létezik! Rajta! Képzeld el!

Emlékszem, régen volt egy érzés gyomortájékon, nem benne, de valahogy mégis belül, egy szorító görcsös csomó, de mostanra csak az emléke maradt, eltűnt örökre. Feloldódtam a biztonság érzésében, annak tudatában, hogy én, hogy mi vagyunk a világa közepe,számára körülöttünk forog a mindenség.

Az érzés amikor teljes bizonyossággal tudod hogy szeretnek, nem fogható semmihez!Felszabadító, mámorító szabadságot ad. Együtt lesztek szabadok.

A kis csöpp lélek aki a gyerekszobában szuszog anyának hív, őt pedig apának. Soha nem láttam még a szeretetnek olyan mélységét korábban, mint ami az ő szemükben csillog amikor egymásra néznek.

Májusi napsütés ragyogja be a kertet, a barackfa illatos szirmai már a nyár zamatának ígéretét hozzák.

Már kifelé tartok, vagy csak most indul? Elmosódottak a határok, soha nem tudjuk hogy kezdődik, egyszerűen csak már ott vagyunk benne a közepében.

Álmodom

Hú, azta! Na ugye, látod, megy ez!

Nem, nem megy...., de úgy gondolom ha képes lennék rá ilyesmi volna.