IIdeje van a születésnek és ideje a halálnak,
ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak. Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak,
ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek,
ideje a gyásznak, és ideje a táncnak. Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének,
ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak. Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek,
ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. Ideje van az eltépésnek, és ideje az összevarrásnak,
ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek,
             ideje a háborúnak, és ideje a békének.    

(A Prédikátor könyve)

Azt mondja gondolkodik, de kell még neki idő.

Idő.... a rohadt idő...  kizsákmányol, kirabol, elvesz mindent amiért szerethető vagy (ha vagy még egyáltalán)... A szakadék szélére taszít és kéjes mosollyal az arcán figyeli a vergődésedet mert pontosan tudja, hogy megölni nem fog... az utolsó döntés a tiéd. Addig kínozhat míg hagyod, míg van egyetlen szalamszálad amibe kapaszkodhatsz .... míg akarsz kapaszkodni ...

Idje van a visszatérésnek, és ideje van a halálnak ....

Idő kell ....

Visszatalálni, vagy távolodni? Szeretni, vagy feladni? Küzdeni, vagy belepusztulni? Építeni, vagy rombolni?