Mindenki tud valamit amit én nem?

Mindenki képes rá, csak nekem nem megy, én vagyok teljesen alkalmatlan?

A fél világ házasodik, a másik felének pedig most, vagy a közeljövőben születik meg az első babája. Család lesznek, összertartoznak, összeköti őket valami örökre, míg a világ, meg egy nap.

Látom még a képet, érdekes, hogy nem halványul most sem. Érzem M. tenyerének melegét, a fák óvó árnyékának hűvösét, és hallom azt a boldog, önfeledt kacajt ami a kisgyerekek sajátja, amikor még nem rontjuk el őket és teljes szívből képesek megélni a pillanatot.

Ott él legbelül, és próbálom védeni bármi áron. Elsősorban azt hiszem önmagamtól, a sötét oldalamtól, és attól a rengeteg hideg fájdalomtól ami most bennem lakik.

Tudom, teljes bizonyosságal tudom, hogy ha lehetne működne, stabil, és szoros köteléket alkotna ez a hármas. De lehet e? Képesek leszünk e átkelni a sötét, fagyott szilánkokon hogy megtaláljuk az utat?