M. mostanában nagyon kis cuki lett. Nem nyálasan, idegesítően, egyszerűen csak jobban figyel, gyakrabban és szívesebben kedveskedik kisebb-nagyobb meglepetésekkel.

Kaptam tőle pl. egy elektromos tejhabosítót, olyat amit már régen szerettem volna csak eddig mindig elmaradt, mondjuk nem is éreztem létkérdésnek, de most hogy van imádom!

 Voltunk egy hetet Berlinben, ez is régi vágyam volt.

Ó az a város, fantasztikus! Élhetően mai, modern, közben teljes természetességében annyira elevenen van jelen a múlt, szinte hihetetlen. Nekem konkrétan borsózott a hátam a Branderburgi kapunál. Alig néhány éve emberek akár még az életüket adták azért, hogy azon a vonalon legalább a számukra fontos szeretteik átjussanak, mi meg most simán átsétálunk aztán mosolyogva lövünk egy selfiet. A Chekpoint Charlie, a fal maradványai, a Dóm, a fantasztikus múzeumok. Az impozáns épületek a szükséges mértékben renoválva, de gondosan ügyelve rá, hogy a golyóütötte, és/vagy égésnyomok ahol csak lehet megmaradjanak, örök mementóként állítva az utókornak, nekünk, mindenkinek, hogy emlékezzünk, hogy gondolkodjunk, lássunk, érezzünk, hogy ez a borzalom soha ne ismétlődhessen meg.

Szeretem Berlint, nagyon jó volt ott lenni, ha tehetitek menjetek el oda.

Na és vett még egy robotporszívót is, ezt nem ajándékként, de nekem, csak úgy. Háááááát...., izé.... UTÁLOM! Ha rám hallgattok soha, SOHA ne vegyetek ilyen ketyerét! Felesleges, de tényleg. Engem legalábbis nagyon idegesít ahogy össze-vissza "mászkál" a lakásban, és kb. 10x annyi idő alatt takarítja fel a padlót mintha bekapcsolom a hagyományos ezsközt és végigtolom a helyiségeken.

Szóval Kedveseim, tejhabosító OK, Berlin imádás, robotrporszívó NO, röviden ennyi.