Szerettem volna, hogy ez megtörténjen?

Igen, egy ideje már nagyon. Nem a cirkuszt amit általában köré raknak, és amit bármennyire is szeretnénk mi sem fogunk 100%-ban megúszni. Inkább az érzést ami belül születik általa, ha egy szóval kellene leírni nekem rögtön a "szövetség" ugrik be.

Hittem benne, hogy valaha megtörténik?

Úgy gondolom talán a lelkem legmélyén igen. Nem azért csak magamban, mert vele volt bajom, inkább kettőnkkel kapcsolatban voltak kétségeim, nem is túl meglepő az eddigi utunk tükrében.

Mennyi harc, sár, küzdelem, fájdalom... Megérte? Azt hiszem nem, nem hiszek abban, hogy a szenvedés ami a legsötétebb mélységekbe taszít bármikor is megérheti. De talán szükséges volt, igen. Tanulnunk kellett önmagunkat, egymást, és a kettősünket.

Örökre így marad?

Egész biztos, hogy nem. Egyrészt az élet állandó változás, fejlődni is csak változással lehet. Másrészt, lesznek majd új buktatók, akadályok, mélységek. Abban bízom, hogy megtanultuk a legfontosabb leckét, egymásra kell figyelnünk, és közben nem szabad elveszítenünk önmagunkat.

Egy teljesen átlagos hétköznap este szeretkezés közben mondta, hogy szerinte eljött az idő, készen állunk egy babára.

Uhhh! Azt nem mondanám, hogy váratlanul ért a hír, de azért meglepődtem. Viszont hihetetlen eufória áradt szét bennem, utána még napokba telt mire sikerült feldolgoznom. És onnantól, attól az estétől valami megváltozott. Egy varázsburok ereszkedett körénk, ami remélem nagyon-nagyon sokáig megmarad.

A lánykérésnek ennél jóval ünnepélyesebb keretet adott.

Heteken keresztül készült rá, titokban szervezgette, tervezgette. Volt már akkor csodaszép karácsonyfa, finom fogások, csábító édességek, mámorító italok. Teljes gőzzel dübörgött a karácsonyi csodák időszaka. A fa alatt ott volt az ajándékom szépen becsomagolva, majd miután kibontottam átnyújtott egy kis elegáns masnival megspékelt díszes borítékot. Benne egy levél, számomra a világ legszebb lánykérésével, könnybe lábadt szemekkel néztem rá mikor előhúzta a háta mögül a pici dobozt, amiben ott csillogott a karikába zárt gyémánt, mely azóta állandó részemmé vált.

Hát ennyi a mese. :-)

Innentől szervezés, hivatalos ügyek intézése, sok nyűg és macera, de ez most megéri.

P.S.: A képen a saját, meseszép gyűrűm látható.