2015 nyara, akkor volt De. esküvője, és akkor még M. neve sehol nem jelent meg hivatalosan, édes-drága-cukorborsó atinam, és + 1 fő (opcionális), így kaptam a meghívót. Mások is a társaságból egyébként, és azóta már többeknek gyereke is van, mások együtt élnek, megint mások már nem is emlékeznek ki volt a partnerük a jeles eseményen.

Alig több mint 2 év alatt milyen sokat változott minden, hihetetlen. Szédítő sebességgel éljük az életünket.

Kevesebb mint 2 hét van a mi esküvőnkig,  jó de azért mégiscsak furcsa érzés. Gyakran olyan mintha teljesen kívülről nézném az egészet, nincs bennem para, de különösebb várakozás sem. Szeretem az érzést, hogy M. felesége leszek, hogy ő lesz a férjem, de az esküvő szinte egyáltalán nem érdekel, kicsit várom is hogy túllegyünk rajta.

M. várja, aranyos, imádom ahogy lelkesedik!

Nagyon nagy út ami mögöttünk van, és nem tudhatjuk mit hoz a jövő. Száguldunk, szédülünk, elesünk, felállunk, szeretünk, gyűlölünk, belehalunk. Csak így lehet.