Ahogy belépek a lakásba átölel, szorosan tart, teljes testével hozzám simul és közben mélyen beszívja az illatomat. Van egy ilyen édes kis szokásunk, imádjuk szaglászni egymást. :-) Nem, nem a parfümre gondolok, hanem a bőrünk, vagy a hajunk illatára, amit csak azok érezhetnek akiket nagyon közel engedünk.

Hiányzott, és én is hiányoztam neki, hangosan kimondja, és ez tetszik.

Azon az estén szemkötőset szerettem volna játszani, vittem is magammal egy selyemsálat, mikor meglátta rögtön megjelent a szája sarkában az a fajta mosoly amit kizárólag az ilyen hangulataimhoz tartogat.

- Mit szeretnél, mit csináljak ezzel?

- Gondoltam beköthetnéd a szemem.

- Mhhhh...., és azután, mit szeretnél, mit csináljak veled?

- Amit akarsz!

Hopp! Itt egy pillanatra a prédára leső vadász nézett vissza rám, azonnal korrigáltam is: Amit akarsz, úgy, hogy én is élvezzem. Igazából pontosan tudom, hogy nem lett volna szükség a kiegészítésre, de valahogy nem tudok átlépni az önvédelmi ösztöneimen.

Tegnap éjjel pedig egy olyan beszélgetést folytattunk, hogy majdnem el sem hittem. Mindketten érzékenyek vagyunk a témára, talán azért, mert mindketten félünk az érzéstől. Azt tudom, hogy én miért, azt csak sejtem, hogy nála hol vannak a sötét sarkok. Akarni valamit, miközben félünk tőle, bonyolult, mégis hihetetlenül egyszerű, szinte már magától értetődő, és ahogy felszínre jöttek az érzések valahogy rögtön szavak is lettek hozzájuk. Felszabadító volt, olyan fura, lebegő érzés féleség. Ugyanazok a vágyak, ugyanazok a gondolatok, szinte már ijesztően egyforma reakciókkal. Mi sülhet ki abból, amikor két "űrlény" egymásba gabalyodik?