Talán az ősz teszi...., ilyenkor mindig egy kicsit nosztalgikus hangulatba kerülök. Sokat gondolok mostanában a 2012-es halloweenre, az egész csak három nap volt, három villámgyorsan múló, boldog nap. Nem ereszt az emlék, vagy talán én nem tudok elszakadni tőle, már ezt sem tudom.

Ha most választanom kellene nem adnám a jelent a múltért, nem adnám a M.-el való kapcsolatot, a hozzá fűződő érzéseket, de ha visszamehetnék az időben két évet, gondolkodás nélkül megtenném, azon az áron is, hogy újra végig kellene csinálnom a rossz időszakaimat is.

Soha nem értettem, miért gondolja azt bárki, hogy szeretőnek lenni elvesztegetett idő. Persze, nyilvánvalóan mint a legtöbb dolog ez is partnerfüggő, viszont ez meg tudatos döntés és választás kérdése. Szerintem minden nőnek járna legalább egy ilyen időszak az életben.

M.-el volt egy fura élményem a héten.

Pont akkor olvasta el a legutóbbi bejegyzést a blogon amikor ott voltam mellette. Nálam előfordul néha, hogy leírni valahogy könnyebb dolgokat, mint kimondani. Figyeltem őt, miközben olvasott. Néha mosoly jelent meg a szája sarkában, mikor felnézett akkor pedig valahogy sötétebb volt a szeme mint szokott. Egy végtelennek tűnő másodpercig csak néztük egymást, ő éppen akkor pillanthatott be a lelkem legmélyére, én meg sokért nem adtam volna ha a fejébe láthatok. Nem tudom, hogy mennyire fogyasztható ez az ő számára, hogy hol van a határ ameddig mehetek, és mi lesz, ha átlépek rajta. Az is lehet, hogy már réges-régen átléptem... Nem vagyok olyan simulékony és alkalmazkodó mint amihez ő eddig szokott, nem is célom, hogy az legyek. Magához húzott és szorosan ölelt, egy szót sem szólt, csak belecsókolt a hajamba, azt hiszem érti.