Már szinte fura itthon egyedül.... Majdnem két hete, egy kivételével minden éjszakát együtt töltöttünk. Nos, ami azt illeti a múlt héten a nappalokat is. (Éljen a fizetett szabadság! Jupiiiiii!) Féltem tőle egy kicsit, hogy talán sok lesz, akár neki is. De nem, nagyon-nagyon-nagyon jó volt. Valahogy olyan természetes, de mégsem a megszokottság zsibbadt unalmasságával.

Rengeteget beszélgettünk, sokat jártunk Da. (*) leendő éttermében, voltunk borkóstolón, játszottunk kikötőzőset, kipróbáltuk a vibráló gyűrűt (igen, az ismert márkát, akik óvszereket és sikosítókat is gyártanak) ez itt nem a reklám helye, de komolyan mindenki szerezzen be egyet, azonnal(!!!!), wow!, meg hűűűűűű! és aaauhhhh!!!!, adtunk együtt grillpartit, felszedtünk egy új csajt (K.), és kimondtuk. Eddig is benne volt a levegőben, az érintésekben, a nézésekben, az ölelésekben, a csókokban, de most hangosan kimondtuk, és ez valahogy mintha még közelebb hozott volna minket. Igen, szerelmesek vagyunk egymásba. (Jézusom! Ez majdnem ijesztő! SZERELMESEK VAGYUNK EGYMÁSBA!!!!) Senkinek nem mondtam el, csak De.-nek, bár ő egy halvány mosollyal nyugtázta, hogy hát ezt eddig is tudta, de nagyon örül neki, hogy végre mi magunk is rájöttünk.

Úgy szeretkeztünk aznap éjjel mint még soha. Halkan suttogva közben egymás fülébe, mindketten elmodtuk, hogy melyik az a póz, ami nekünk a legszerelmesebb, és ki is próbáltuk mindkettőt. Hihetetlen, de olyan volt, mintha nem csak a testünk ért volna össze akkor. Olyan helyeken járt, olyan mélyre jutott bennem, és olyan érzéseket ébresztett mint előtte még soha senki.

Nem volt könnyű ennyire kinyitnom magam, óriási harcokat vívtam belül, aztán egyszer csak úgy éreztem, hogy eljött a pillanat, nem akarok tovább várni, ugrom, lesz ami lesz, és reménykedem benne, hogy ő ott lesz. Egyetlen terület maradt, ahol megtartotta a vonalat amit még jóval korábban határként húzott. Ami azt illeti, pont ez az egyetlen mind közül amit soha nem értettem, most pedig még annyira sem. És ez az, amivel komoly fájdalmat is tud okozni. Igen, tudja. Magától is érezné, de el is mondtam neki. Nem tudom, eljön e az idő amikor tovább enged majd, amikor eltűnik ez a határ, mert már ő nem akarja majd, hogy ott legyen. Nem tudom lesz e erőm kivárni, hogy végre elszánja magát, vagy az egyre nagyobbnak érződő pofonok egyszer csak leterítenek.

(*) Így fogom őket írásban megkülönböztetni  mostantól. Da. lesz a közös barátunk, akivel borozunk, aki éttermet nyit, és aki egyébként egy pasi. De. pedig a barátnőm, akiről a legfontosabb tudnivaló, hogy nagyon szeretem.