Egészen apró, hétköznapi boldogság. (A szó legszorosabb értelmében is, merthogy a szerda lett újabban a kedvenc hétköznapom)

Ritka kivételektől eltekintve én ilyenkor nem dolgozom, M. viszont a szokásos időpontban elmegy. Ezután következik a tökéletes luxus, visszabújiok az ágyba, és addig alszom ameddig csak akarok. Általában 10 körül ébredek újra, lassan, fokozatosan térek vissza a világba. Még heverészek egy keveset, csekkolom a telefonon az üzeneteket, emaileket, időjárás jelentést. Kicsit később felkelek, bekapcsolom a kávégépet, és élvezettel szívom be a krémesen, sűrűn a bögrébe folyó sötét főzet aromás illatát. Kevés tej hozzá, pompás.

Ennél már csak az a jobb, amikor hétvége van, vagy egyéb okból M. itthon marad. Általában korábban kel nálam, és ha addig nem kerülök elő, akkor 10 tájban puszival szokott ébreszteni. Jó ilyenkor hozzá bújni félálomban, megsimogatja a kócos hajamat és azt mondja, csak azért ébresztettek fel, hogy megkérdezzem felkesz e már....  :-D