Advent első vasárnapja. Karácsonyi hangulat zéró.....

Lehet, hogy el kellene engednem ezt az egészet, talán az segítene.

Igen, miért ne mondhatnánk ki a tuti frankót? Egyértelműen és határozottan az a nagy helyzet, hogy volt idő, amikor szerettem a Karácsonyt, aztán jött az az év, egészen pontosan 2013, amikor december 20án fordult egyet velem a világ, és minden megváltozott.

Akik régóta olvastok tudjátok, hogy aznap derült égből villámcsapásként ért a hírt (nem csak engem, hanem rajtam kívül még meglehetősen sok embert), hogy elveszítettük a munkánkat, az egzisztenciánkat. Mindent, amit addig elértünk, felépítettünk, imádtunk. Aztán idővel változtak  a dolgok, az új tavasz új ajánlatokat, új lehetőségeket hozott, és nekem volt olyan őrült nagy mázlim, hogy szinte hiánytalanul vissza kaptam mindent. Kicsit átszabva, kicsit újra gondolva, de a lényeg megvolt.

Mégis..., mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott az a decemberi délután. Azóta sem tudok róla indulat és könnyek nélkül beszélni, és azóta sem tért vissza az ünnepbe vetett hitem, az iránta addig érzett rajongásom. Talán majd egyszer, talán csak idő kell (PPPfffff.... hülyeség, az idő nem segít, ezt pontosan tudjuk. Az idő soha nem segít!) Talán majd egy történés, egy "varázslat", valahol, valamikor. Talán....