Mostanában mondták nekem páran, hogy meg kellene írnom az életemet valamilyen formában, mert tuti, hogy ezt zabálnák a népek. ÖÖÖöööööööööö........., ja.....

Egyébként én mindig magamnak írtam, valahogy könnyebb úgy feldolgozni mindent, a jót és a rosszat egyaránt, ha ebben a formában kiadhatom magamból.

M. + én

Hhhhhhhúúúúúúúúú....., soha nem volt ez egy egyszerű történet, nyilván ennek elsősorban az az oka, hogy mi magunk sem vagyunk azok.

Sokszor futottunk neki, mire sikerült eljutni odáig múlt péntekre, hogy normálisan tudtunk beszélni egymással. Bennem nagyon nagy volt a fájdalom mellett a sértettség is, és nem tudtam felülemelkedni ezen, bármennyire is szerettem volna. Többször próbáltuk, de minden találkozás sírással, vagy veszekedéssel végződött. (egyébként aznap is kétszer találkoztunk, és hát az első alkalom nem volt túlságosan lélekemelő) Aztán este újra, és közben nem tudom mi történt, változott a csillagok állása, vagy megfordult a széljárás...., de azt éreztem, hogy most, most ülepszik végre bennem ez az egész, kezd tisztulni a kép, és a  fojtogató, sötét, kavagró masszát mintha kiszippantották volna belőlem.

Ott voltam újra abban a hálószobában, feküdtem abban az ágyban, ő még a földszinten maradt elintézni néhány dolgot, mikor hallottam, hogy zizeg a telefonomon az egyik app üzenetjelzője.

Tőle jöttek képek, szexi, egyértelmű, tökéletesen világos célzatú képek. És pár perc múlva meg is jelent a hálóban, mellém feküdt az ágyba, én pedig megkérdeztem, hogy ez mégis mi akar lenni, mert hogy én nem küldenék ilyen képeket olyasvalakinek akitől már semmit nem akarok, az biztos. "Én sem olyannak küldtem."

Néhány másodperc telt el talán amíg csak néztük egymást, majd magához húzott és megcsókolt, éreztem, hogy kíván, és ekkor már én is annyira akartam, hogy fájt. Lassan, egyesével hámozta le rólam a ruhadarabokat, amikor a meztelen tesünk szorosan összesimult, hhhhhúúúúúú......, azt nem tudom elmondani milyen érzés volt. A hétvégét kisebb megszakításokkal együtt töltöttük, és nagyon sokat dugtunk, egyszer szeretkeztünk is, és számomra hihetetlen módon megint sikerült elélveznem egy olyan pózban amiben eddig soha senkivel, korábban vele sem.

E. továbbra is képben van, és továbbra is találkoznak majd (jelenleg is együtt vannak egyébként....) Nem, eszembe sem jutott, hogy választásra kényszerítsem, tavaly ilyenkor én sem tudtam volna választani A Pasi és közte, mindkettőjüket akartam, és nem lettem volna hajlandó egyikükről sem lemondani, még kényszer hatására sem.

Hogy ez az állapot meddig tartható fenn azt nem tudom, hogy meddig működhet azt meg pláne. Ez most egy másik perspektíva, mindkettőnknek új, és mindketten tanuljuk még benne egymást és önmagunkat is.

Ha van olyan amit az elmúlt két hét pozitívumként hozott, hát az az, hogy rájöttem, hogy életem végéig hálás leszek azért, hogy ilyen barátaim vannak.

De., aki végig mellettem volt, vigyázott rám, ölt volna értem ha attól csak egy kicsit is jobban érzem magam. És A Pasi, aki nem is barát, hanem nem tudom, valami különleges kapocs van köztünk ami remélem örökre megmarad. Olyan óvó szeretettel figyelt rám, és olyan kedves volt, hogy azt meg sem érdemlem talán.

P.S1.: Mielőtt valaki megkérdezné: De, még mindig fáj, nagyon, azon a péntek hajnalon megölték az álmaimat, elvették tőlem a jövőről alkotott képemet, elloptak mindent ami drága volt nekem. De két lehetőség van, vagy hagyjuk, hogy legyűrjön a fájdalom, vagy felvesszük a kesztyűt amit az élet elénk dobott és harcolunk.

P.S2.: Regeltem tegnap egy hülye netes oldalon, ami elvileg egy közösségi oldal, gyakorlatilag mindenki tisztában van vele, hogy ez is a szexről szól. Félelmetes, hogy milyen gyorsan lehet pasit találni, még akkor is, ha nem is akarok, csak unloműzésből klimpírozok a chat-en. Ma estére elhívott valaki meginni egy italt, jelenleg nincs hozzá  hangulatom, de kit tudja....., addig még sok idő van, és hát mindig is szerettem játszani.